A Washington Post nagy vihart kavaró információi után – amelyek szerint a magyar külügy lényegében élőben tájékoztatta az orosz vezetést az uniós tárgyalásokról – újabb felvonásához érkezett a diplomáciai adok-kapok. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az RTL kérdésére reagált először arra a hangfelvételre és azokra a kiszivárgott telefonbeszélgetésekre, amelyeket a kormánypárti Mandiner és Panyi Szabolcs, a VSquare oknyomozó újságírója hozott nyilvánosságra az elmúlt napokban.
A Mandiner hangfelvétele és az újságírói válaszcsapás
A kormánypárti sajtóban hétfőn jelent meg egy vélhetően titkosszolgálati módszerekkel rögzített hanganyag, amelyen Panyi Szabolcs egy – a kontextus alapján – külügyminisztériumi forrásával beszélget. A kormányközeli narratíva és Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjének reakciója szerint az újságíró lényegében külföldi titkosszolgálatoknak segített lehallgatni a magyar tárcavezetőt.
Panyi azonnal reagált a vádakra. Közleményében és a Népszavának adott nyilatkozatában is tisztázta: éppen a Washington Post által megszellőztetett orosz szivárogtatásoknak járt utána, egy készülő, az orosz titkosszolgálati behatolást bemutató könyvéhez gyűjtött háttéranyagot. Kiemelte, a felvételen valójában az hangzik el, hogy Szijjártó Péter és egy másik munkatárs telefonszáma feltűnt egy olyan harmadik fél híváslistáján, akit már egy külföldi szolgálat figyelt meg – szó sincs arról, hogy az újságíró szolgáltatta volna ki az elérhetőségeket.
Kérések Moszkva felé: Szijjártó szerint ez a diplomácia része
A történet mellékszálaként Panyi egy 2020 februárjában lezajlott telefonbeszélgetés részleteit is közzétette, amely Szijjártó Péter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter között zajlott. A lehallgatott hívás szerint a magyar miniszter arra kérte orosz kollégáját: intézze el, hogy az orosz miniszterelnök legalább egy fél órára fogadja a szlovák választások előtt álló Peter Pellegrinit, ezzel is megtolva Robert Fico szövetségesének kampányát.
Amikor az RTL arról kérdezte Szijjártót, tudja-e, ki volt Panyi minisztériumi forrása, a miniszter röviden hárított: „Semmit nem tudok erről”. A Lavrovhoz fűződő bizalmas viszonyát firtató kérdésre azonban már sokkal magabiztosabban, a több mint egy évtizedes diplomáciai rutinját hangsúlyozva felelt:
„Tizenegy és fél éve vagyok külügyminiszter, az Európai Unióban messze a legrégebb óta vagyok hivatalban. Ha az újságírók és a titkosszolgálatok tudnák, hányszor kértek eddig segítséget a külföldi miniszterek, hogy hozzam össze őket valakivel. Ami szerintem természetes, mert tizenegy és fél éve vagyok pozícióban”
A tárcavezető hozzátette, az említett kérés eleve évekkel ezelőtti hír, és természetesnek vette, hogy megteszi ezt a szívességet. Azzal is elbüszkélkedett, hogy jelenleg ő az egyetlen olyan uniós külügyminiszter, aki az amerikai, az orosz, a kínai és a török kollégáját is egyaránt bármikor el tudja érni.
Belpolitikai vihar a szivárogtatások árnyékában
Szijjártó magyarázata aligha hűti le a kedélyeket a hazai belpolitikában. Miközben a tárcavezető a rutinszerű diplomáciai kapcsolattartás keretein belül értelmezi a történteket, az ellenzék sokkal súlyosabb következtetéseket von le. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke a HVG beszámolója szerint egyenesen hazaárulásnak minősítette a Szijjártó–Lavrov egyeztetéseket, kiemelve, hogy a belső uniós egyeztetések esetleges „élő közvetítése” Moszkva felé életfogytiglani büntetést érdemlő nemzetbiztonsági kockázat.
Bár Szijjártó láthatóan a nemzetközi kapcsolati hálójának erejét igyekszik demonstrálni a hazai közönség előtt, a kiszivárgott hangfelvételek és a nemzetközi sajtóban is megjelenő oknyomozó anyagok egyre kényelmetlenebb megvilágításba helyezik a magyar diplomácia keleti vonalát.