A rendszerváltás óta eltelt több mint három évtizedben soha nem fordult még elő, hogy ennyire kevés opció várja a választókat az urnáknál. Hétfőn véglegessé vált: a 2026. április 12-i országgyűlési választáson mindössze öt párt tudott országos listát állítani. A mezőny azután szűkült erre a történelmi minimumra, hogy a Szolidaritás-Munkáspárt pártszövetség végleg elbukta a listaállítást.
Elvérzett a radikális baloldal az aláírásgyűjtésen
A Thürmer Gyula fémjelezte Munkáspárt és a Szolidaritás szövetsége az utolsó pillanatig küzdött az ajánlásokkal, ám a hét első napjára hivatalossá vált a kudarcuk. Ahhoz, hogy egy politikai formáció országos listát állíthasson, legalább 71 egyéni választókerületben kell sikeresen nyilvántartásba vetetnie a jelöltjét. A választási irodai ellenőrzések során azonban kiderült, hogy a baloldali szövetség több aspiránsa sem tudta felmutatni a szükséges ötszáz érvényes ajánlást, így az állva maradt jelöltjeik száma a törvényi minimum alá csökkent.
A szigorított választási törvény rostája
Az, hogy mindössze öt lista maradt talpon, egyenes következménye a választási eljárásról szóló törvény évekkel ezelőtti szigorításának. Ahogy a Nemzeti Választási Iroda (NVI) hivatalos szabályzata is rögzíti, a visszaélések és az úgynevezett „kamupártok” kiszűrése érdekében a 71 jelöltet ráadásul nem elég egy-két régióban elindítani: azoknak legalább tizennégy vármegyét és a fővárost is le kell fedniük. Ez a hatalmas logisztikai, pénzügyi és mozgósítási teher idén láthatóan végképp felőrölte a mikropártokat és a komolyabb infrastruktúra nélkül működő formációkat.
Így fest majd a szavazólap április 12-én
A formális döntések és a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) korábbi sorsolása nyomán a listák sorrendje immár kőbe van vésve. A szavazófülkékbe lépve a választópolgárok az alábbi öt politikai erő logójával és névsorával találkoznak majd, pontosan ebben a sorrendben:
1, Magyar Kétfarkú Kutya Párt
2, Tisza Párt
3, Mi Hazánk Mozgalom
4, Demokratikus Koalíció
5, Fidesz–KDNP
A felállás nemcsak a listák drasztikusan alacsony száma miatt rendhagyó, hanem azért is, mert feketén-fehéren megmutatja az ellenzéki térfél teljes átrendeződését: a korábban a parlamentben ülő, de mára elsorvadt kisebb pártok – önálló erőként – teljesen eltűntek az országos politikai térképről.
