Ki ne olvasta volna, amikor Józsi, a beszélő sertés páratlan karriert futott a magyar mezőgazdaságban. Vagy azt, amikor H. Kovács éppen sokadik történetét mesélte el a 8888-as kocsma törzsközönségének, miközben megitta a napi fejadagját, a tömbházmestert: háromszor három deci bor, három deci szódával, mindez jól összerázva.
Ő volt az az ember, akinél jobban, fanyarabb humorral, iróniával, teljesen átélhető szóképekkel senki sem írta le a gulyáskommunizmus Magyarországát: a "tiéd a gyár, magadnak építed", vagyis a melósok jelentős része hazalopott a közösből mindent, amit tudott.
Nos, H. Kovács immár odaát meséli, hogy az 50-es években vezető állást töltött be az Angol Parkban, hiszen ő vezette a hullámvasútat. Igen, Moldova György szombaton otthonában, családi körben elhunyt. "Tiszta és rettenthetetlen szellemét megőrizzük, írásai, hite, elvhűsége velünk marad és mindannyiunkkal, akik őt olvassuk" - írta lánya az apja halálát közlő közleményben.
Korai elbeszéléseinek kedvelt témája a külváros világa volt, későbbi regényeiben morális hevület fűtötte hősök mondják ki erkölcsi ítéletét. Feldolgozott történelmi témákat is, szatíráiban és aforizmaköteteiben a társadalmi fonákságokat és a közélet romlottságát ostorozta.
A legnagyobb sikert talán riportregényei és szociográfiai jellegű írásai aratták, melyekhez szívós oknyomozó munkával gyűjtötte az anyagot, olykor hónapokat töltve az adott területen. Sokan a volt rendszer kritikusát látták benne, mások - főként utólag - úgy vélekednek, hogy annak inkább kiszolgálója volt.
Moldova soha semmilyen politikai pártnak nem volt tagja, baloldali rokonszenvét azonban soha nem titkolta. Nagy vihart kavart például Kádár Jánosról írott munkája, hevesen tagadta az egykori pártfőtitkár bűneit, akit "proletár szentnek" is nevezett.
De mindez már a múlt. Ám könyvei, írásai megmaradnak, mint örökkévalóság….
