Mivel a kutyák többsége nem természetszerű körülmények között él, ezért a szervezetük számára szükséges kiegészítőket sem tudják önerőből magukhoz venni.
Rusvai Miklós állatorvos-virológus friss tanulmánya szerint az ebek és az emberek vitaminszükséglete nagyjából hasonló. Ugyanakkor az állattartók csak kis százalékban figyelnek oda tudatosan ezek pótlására.
A kutyák vitaminszükséglete az emberéhez rendkívül hasonló. Ugyan az ember mindenevő, a kutya pedig húsevő, zsírban oldódó vitaminokra nekünk és négylábú barátainknak is azonos mértékben van szüksége. A kutya őse, a farkas a zsákmányállatokat szőröstől-bőröstől fogyasztja el, így a teljes értékű vitaminkészlethez hozzájutnak.
„A gazdik jelentős hányada városban él, ezért a kutyák jellemzően nem természetszerű körülmények között, így kertben, tanyaudvaron vagy szabad földterületen élnek, ahol magukhoz tudnák venni azokat a vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket, amikre szüksége van a szervezetüknek. Ahhoz, hogy egészségüket megőrizzük, táplálékkiegészítőkkel kell őket segíteni” – jelentette ki Rusvai Miklós.
Por formájában juttathatjuk be a vitaminokat a kutyánk szervezetébe. A zsírban oldódó vitaminok, a D-, az E-, a K- és az A-vitamin a tápok egy részében benne van, de nem mindig elégséges szinten, ugyanakkor ezek fogyasztása elengedhetetlen többek közt a csont, a szőrzet, a magzatok, az izomzat fejlődéséhez, annak fenntartásához.
A vízben oldódó B-vitamin család tagjai viszonylag gyorsan kiürülnek a szervezetből, így ha nem végzünk megfelelő táplálékkiegészítést, azok ugyanúgy hiányoznak a kutyák szervezetéből, mint az emberekéből. Ugyanez igaz bizonyos ásványi anyagokra, a cinkre, a krómra, a vasra. Az ebek nem nyersen kapják a táplálékot, így természetes úton jóval kevesebbet tud ezekből felvenni a szervezetük.
A 10perc.hu kérdésére a szakember elmondta, a nyers máj és a tojás, különösen a tojássárgája kiegészítheti a kutyák táppal biztosított étrendjét, ugyanakkor kockázatokat is rejtenek maguknak, mert hőkezelés nélkül olyan fertőző betegségek forrásai is lehetnek, amik veszélyt jelenthetnek az állatokra és a környezetben élő gazdára is egyaránt.
